A tudat működése

Bevezetés

A XXI. századi tudomány fókuszát át kell helyezni a természet világának távoli horizontjairól az ember belső működésének megismerésére. Korunk kihívásai az ideológia, a társadalomszervezés, és a mesterséges intelligencia frontján is az emberi gondolkodás egy pontosabb modelljéért kiáltanak. Nincs okunk feltételezni, hogy a természettudományok módszerei ne lennének alkalmasak önnön tudatunk jelenségeinek feltárására. A mesterséges intelligencia megalkotása az emberiség végső intellektuális feladata, nem szabad meghátrálnunk e nagyszerű kihívás elől!

Tudat

Az ember természeti lény, akit az evolúció hozott létre. Az érzelmek hasonló módon jelentkeznek minden emberben, ami arra utal, hogy az érzelmeket kiváltó biológiai mechanizmusok genetikailag kódoltak. Az érzelmek kioldópontjait érzelmi gyököknek nevezzük. Ezekre a genetikailag átörökített, fix struktúrákra épül a tudat, amely az egyéni tapasztalatok fényében formálódik, és a gondolatok forrásává válik. A tudatot az ösztönvilág előre huzalozott mechanizmusai irányítják érzelmek és érzések keltésével. A tudat szerepe a szabályozás: a külvilágot a test cselekvései által alakítja úgy, hogy az onnan érkező ingerek pozitív érzelmeket, érzéseket váltsanak ki az ösztönvilágból.

Interpretáció

A hatékony szabályozáshoz nélkülözhetetlen a külvilágnak a test cselekvéseire adott reakcióinak előrejelzése, a külvilág egy belső modelljének kialakítása. Ez a világmodell teszi képessé az ösztönvilágot arra, hogy ne csupán az aktuálisan érkező ingerekre, hanem a várható elképzelt jövőbeni állapotokra is tudjon reagálni. Így meghaladhatóak a lokális optimumok: lehetőség nyílik arra, hogy az ösztönvilág jutalmazza a jelenben hozott áldozatot egy hipotetikus jövő érdekében. Az a folyamat, amely során a jelen külvilága a tudat fogalmi szerkezetei révén az ösztönvilág ingereinek kioldópontjaira leképződik, az interpretáció.

Humán tudományok

Az ösztönvilág mechanizmusai a tudat számára hasonló rejtélyt jelentenek, mint a külvilág. Amíg a külvilág feltérképezését a természettudományok végzik, addig az ösztönvilág működésének megismerését a humán tudományok (humaniórák) szolgálják. Az irodalom és más művészetek alkotásai egyfajta kísérleteknek tekinthetők: a művek érzelmi gyököket stimulálnak a befogadókban, és a kiváltott érzelmi visszhangokból következtethetünk az ösztönvilág működésére. Azonban a természettudományokhoz képest itt az a nehézség, hogy az ösztönvilág feltérképezése során létrejövő fogalmi szerkezetek beépülnek a világmodellbe, és maguk is hatással lesznek a további interpretációkra. Vannak olyan fogalmi szerkezetek, amelyek beépülésükkel önigazoló módon változtatják meg egy jelenség interpretációját, vagyis azt az érzelmi reakciót váltják ki az adott esemény hatására, amit a fogalmi szerkezet jósol. Ezek a stabil interpretációk.

Világmodellek konvergenciája

A tudatban létrejövő világmodell a külvilág egy leképződése. Úgy alakul ki és fejlődik, hogy az egyén a tudatának megfelelően, e modell alapján cselekszik a világban. A külvilág ingerei hatnak az ösztönvilágra, ami fix struktúráin keresztül negatív, illetve pozitív érzésekkel, bünteti, vagy jutalmazza a tudatot, annak megfelelően, hogy az adott helyzet milyen ösztönválaszt vált ki. A negatív érzések a világmodell megváltoztatására késztetik a tudatot, míg a pozitív érzések megerősítik azt a világmodell helyességében. Az ösztönvilág az érzékeken keresztül közvetlenül, de a világmodell interpretációján keresztül közvetetten is képes értékelni az egyén helyzetét a világban. A visszacsatolási mechanizmus elsődlegesen azt eredményezi, hogy a tudat folyton finomítja a világmodellt, hogy az kellően pontos legyen ahhoz, hogy lehetővé tegye a külvilágban való hatékony cselekvést. Az így előálló világmodelleket reális világmodelleknek nevezzük.

Ezenkívül létezik egy másfajta konvergens folyamat is, amely során a világmodell nem a külvilág pontosabb reprezentációja irányába fejlődik, hanem úgy, hogy az interpretációk az ösztönvilágból kiváltott reakciói minél kedvezőbbek legyenek. Mivel a világ rendkívül összetett, és visszajelzései gyakran sztochasztikusak, így nehezen kerül feloldhatatlan ellentmondásba egy kevésbé pontos világmodell a valósággal, és e téves reprezentációk is fennmaradhatnak pozitív érzelmi visszacsatoltságuk miatt. Ezeket a világmodelleket interpretatív világmodelleknek nevezzük.