Euszocializmus: Az információáramlás rendszereinek jelentősége a társadalmi együttműködés kialakításában

Absztrakt

Az emberek csoportjának kollektív viselkedését a csoport tagjainak egyéni viselkedése, valamint az egymás közötti interakciójuk és kommunikációjuk alakítja. A XXI. század főbb válságainak oka, hogy a tömegkommunikációs eszközök forradalmi változásokat hoztak az okostelefonok, a közösségi média és az ajánlóalgoritmusok elterjedésével. A megváltozott kommunikáció egyúttal az információáramlás átalakulását is jelentette, ami a társadalmi döntéshozatali mechanizmusok módosulásához vezetett.

Az új kommunikációs szerkezet túlzott demokratizmusában a kompetencia-hierarchiák leépültek. Ezt a jelenséget horizontalizációnak nevezzük. A hierarchiák szűrőfunkciója korábban lehetővé tette, hogy a társadalmak szelektáljanak a fontos és kevésbé fontos témák között, valamint tekintélyt és befolyást biztosítottak a szakértők számára, hogy előmozdítsák a megfelelő cselekvéseket.

A technológia okozta válságra technológiai választ lehet adni. Olyan kommunikációs platformot kell létrehozni, amely nem rombolja, hanem támogatja a kompetencia-hierarchiákat. Ennek az új megközelítésnek az elméleti alapja az aggregált intelligencia fogalma. A társadalmi szerkezet, és így a kollektív viselkedés is nagymértékben formálható a benne alkalmazott kommunikációs protokoll segítségével. A cél egy olyan kommunikációs protokoll kialakítása, amely képes emberek egy csoportjából intelligens entitást létrehozni.

1. Bevezetés

Az emberiség történetének egyik legnagyobb teljesítménye a nagyléptékű társadalmi együttműködés kialakítása. Ennek hátterében nem csupán a biológiai és kulturális evolúció, hanem az infokommunikációs rendszerek fejlődése is meghatározó. A jelen tanulmány célja egy olyan elméleti modell bemutatása, amely az embert euszociális, államalkotó fajként értelmezi, nem genetikai, hanem memetikai alapon. Ez a keret lehetővé teszi a kollektív entitások – például vallások, államok, intézmények, közösségek – újragondolását, miközben rávilágít arra is, hogyan veszélyezteti az információáramlás modern technológiai átalakulása az együttműködés struktúráit.

2. Elméleti háttér: Euszocialitás és memetikus organizmusok

Az euszocialitás klasszikus értelemben a rovaroknál (hangyák, méhek) figyelhető meg, ahol a társadalmi szerveződés genetikai alapokon nyugszik. Az emberi társadalmak azonban nem genetikai alapokon, hanem kulturálisan, a közös hiedelmek, mémek mentén szerveződnek.

Ahogyan a gének által meghatározott módon, egy többsjetű organizmus sejtjei képesek együttműködni, az azonos hiedelmekkel rendelkező egyének is – memetikai alapon – képesek kollektív entitásokat létrehozni. A vallások istenei, a nemzetek eszméi, vagy akár a vállalatok, pártok identitása — ezek mind olyan struktúrák, amelyek önálló létezőként funkcionálnak a kollektív tudatban. Fizikai valójukat azon emberek közössége jelenti, akik magukénak vallják e mémeket. Cselekvéseik összessége, ezeknek a kollektív entitásoknak (istenek, nemzetek, vállalatok, pártok ) a cselekvéseinek tekinthetők.

3. A hiedelemrendszerek strukturális funkciója

A hiedelemrendszerek nemcsak világnézeti, hanem operacionális funkciót is betöltenek. A csoporton belüli kooperáció alapfeltétele, hogy tagjai közösen értelmezhető valóságkerettel rendelkezzenek, és az ebből levezethető interakciós protokollokat egyaránt ismerjék és betartsák. A sikeres hiedelemrendszer:

• koherens és belső ellentmondásoktól mentes,

• érzelmileg vonzó és közösséghez való tartozásra ösztönző,

• rezisztens a külső mémekkel szemben,

• hosszú távon stabil és reprodukálható.

A vallásos rendszerek klasszikus példát nyújtanak erre, de a modern társadalmakban a szekuláris narratívák – például a nemzeti identitás, tudományos racionalizmus vagy politikai ideológiák – töltik be ugyanezt a szerepet.

4. Az információs infrastruktúra evolúciója

A társadalmi együttműködés hatékonysága az információs csatornák tulajdonságaitól is függ. A nyomtatás feltalálása, a sajtó, majd a rádió és televízió kialakították azt a közvetítési láncot, amelyen keresztül az értelmiségi és technokrata elit képes volt szelektált, hasznos és releváns információt juttatni a társadalom tagjaihoz.

Ezek a rendszerek szűk hozzáférésűek és erősen központosítottak voltak, ami egyrészt kontrollt biztosított, másrészt strukturált információs ökoszisztémát eredményezett. A verseny a médiumok között — pl. újságírói etika, szakmai standardok — szintén elősegítette a minőségi információ terjedését.

5. A közösségi média és az információs túlterhelés

A közösségi média platformjai gyökeresen átalakították ezt a rendszert. A tartalomgyártás és -terjesztés radikálisan olcsóvá vált, megszűntek az információs kapuőrök, és a platformok üzemeltetői az interakció maximalizálását helyezték előtérbe a tartalom minőségével szemben.

Ennek következményei:

• a felhasználók információs túlterhelés állapotába kerülnek,

• elvész a relevancia és minőség szűrése,

• megnő a polarizáló, manipulatív tartalmak hatása,

• a kollektív döntéshozatal és együttműködés képessége jelentősen csökken.

Ez egyfajta memetikai zajtér kialakulásához vezet, amely megzavarja a társadalom "idegrendszerét".

6. Az intelligens társadalmi struktúra modellje

Az analógia az idegrendszerrel itt is megáll: egy agy akkor működőképes, ha neuronjai strukturáltan kapcsolódnak egymáshoz. Egy olyan rendszer, ahol minden neuron potenciálisan minden másikkal közvetlen kapcsolatban állhat, káoszt és funkcióvesztést eredményezne.

Társadalmainkban is szükség van az információfeldolgozás struktúráira, olyan hierarchiákra, amelyek nem hatalmi alapon szerveződnek, hanem kompetencia és felelősség alapján. A jelenlegi közösségi média platformok ennek ellentéteit képviselik.

7. Javaslat: a digitális neurostruktúra újraformálása

A jelenkor infokommunikációs technológiái lehetővé teszi egy új, intelligens társadalmi architektúra kialakítását, az alábbi irányelvek mentén:

• Algoritmusok újratervezése: az interakció helyett a hitelesség és relevancia alapján történő tartalomajánlás.

• Szakértői kompetencia-rétegek beépítése: új kapuőr-mechanizmusok, de nyílt, versengő alapon.

• Tartalom autentikáció: az információk eredetének, kontextusának, megbízhatóságának transzparens megjelenítése.

• Közösségi deliberáció: olyan működési módok implementálása, amelyek az érdemi vita és közös következtetésalkotás irányába hatnak.

Ezek nem a szólásszabadság korlátozását, hanem az értelmes együttműködés ökológiai feltételeinek visszaállítását célozzák.

8. Záró gondolatok

A tanulmányban bemutatott "euszocializmus" koncepciója arra hívja fel a figyelmet, hogy az emberi társadalmak nem véletlenszerű aggregátumok, hanem potenciálisan magasabb szintű memetikus organizmusok, amelyek csak akkor képesek fennmaradni, ha közös hiedelemrendszerekre és strukturált információs rendszerekre épülnek.

A digitális forradalom nem csupán technológiai, hanem civilizációs kihívás. A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e a kommunikáció megváltozott struktúráiban olyan rendszert alkotni, amelyben az emberiség kollektív intelligenciája valóban megnyilvánulhat.