Függelék I. – Tudati mechanizmusok

Absztrakt

A tudat profán, mechanizmusait a humaniórák tárják fel. A feltárást végző szondázó fogalmi szerkezet visszahat annak interpretációjára. Léteznek stabil hiedelmek, amik úgy hatnak vissza, hogy önmagukat igazolják. A vallások olyan stabil hiedelmek, amik a hívek között kooperációt alakítanak ki. A hívekből álló szuperorganizmus a vallás istene.

A Természet gyermekei

Az ember természeti lény, viselkedési mintáit a természet erői formálták a darwini evolúció során. A természetes szelekció alakította ki azokat a reflexeket, amelyek a vegetatív idegrendszerben működnek, szabályozzák a szívverést, a légzést, az emésztést, a mirigyek működését, stb. Az agy is csak egy a test szervei közül, működése épp olyan mechanisztikus. Erre bizonyítékot szolgáltatnak a különböző pszichoaktív szerek, mik hatásmechanizmusait biokémiai folyamatokként értelmezzük, mégis a lelkiállapotainkra gyakorolnak befolyást. A tudat működése nem eszményi, nem transzcendens: határozott tulajdonságai, karaktere van, amely fizikai felépítéséből ered, és ezek a jellegzetes sémák bizonyos esetekben meg is figyelhetők. A következőkben a tudat eme sémáira láthatunk majd példákat.

Érzelmi sémák

Érzelmeink a test ösztönös működésének jelzései a tudat felé. A szeretet, irigység, bosszúvágy stb. érzései mind előre huzalozott reakciók, amelyeket az evolúció alakított ki és a génekben rögzített. A test nem rendelkezhet minden felmerülő komplex helyzetre megfelelő ösztönös, reflexszerű válasszal – ehhez a szelekció túl lassan dolgozik. A tudat a tanulás képessége révén alakítja ki a megfelelő viselkedést, ami már nem a szelekció, hanem a tapasztalat alapján működik. Ez megnövekedett alkalmazkodási képességet jelent. A tudat működését a test ösztönös reakciói, az érzelmek tartják korlátok között; nélkülük a tudat céltalan lenne, elveszne a lehetséges cselekvési alternatívák sokaságában. A tudat egy szabályzó funkciót lát el, ahol az ösztönös érzelmi válaszok jelentik a visszacsatolást, amiknek megfelelően igyekszik a test cselekvéseit optimalizálni. A tudat interpretálja is a valóságot a test ösztönei számára, az ösztönök pedig iránymutatást adnak a tudatnak.

Néhány érzelem és feltételezett biológiai funkciójuk:

● Irigység

Az irigység a komparatív reprodukciós előnyök mérséklésére irányuló cselekvésre felbujtó érzelem.

● Harag

A harag olyan érzelem, mely lehetővé teszi az egyén számára, hogy az akadályozó körülmények megszüntetésére többlet energiát fordítson.

● Szeretet

A szeretet arra ösztönöz, hogy az ember társai jólétére áldozzon energiát, ezzel erősítve a közösségét. Az altruizmus manifesztációijainak reproduktív előnyeit jól magyarázza génszelekcionizmus.

Gondolkodási sémák

Vannak olyan jellegzetességei a tudat működésének, melyeket a nyelv nem zárt szavakba. Az absztrakt gondolkodásban megfigyelhetőek sajátosságok, amik olyan feladatok megoldásánál jelentkeznek, ahol a feladat egyszerű, ám, megoldása mégis nehéz, kontraintuitív. Egyes feladatokat az emberi tudat könnyen átlát, mások megoldása viszont valamilyen okból nehézkesnek bizonyul. Ez arra enged következtetni, hogy az adott feladatban van valami, ami a tudati működésre rosszul illeszkedik, van a feladatban valami, amit az emberi tudatnak nehéz végrehajtania. A működés részleteinek feltárása itt nem cél, a feladatok csupán annak alátámasztásául állnak itt, hogy a tudati működés jelleggel bír.

Néhány feladat, amelyek egyszerűségük ellenére mégis valahogy kifognak az emberen, megoldásuk kontraintuitív:

Valószínűségszámítási

● Szerencsejátékosok tévedése

Mi az esélye, hogy 6-ost dobunk egy fair kockával, ha előzőleg már háromszor egymás után 6-ost dobtunk? Valamiért nehezünkre esik elfogadni, hogy a múlt dobásainak kimenetelei nincsenek befolyással az aktuális dobásra, a kockadobás "örök ifjú" tulajdonságú. Hajlamos az ember kisebb valószínűségűnek gondolni az ismételt kimenetelt, mint a többit, pedig erre semmilyen racionális érv nem létezik.

● Monty Hall probléma

Három elfüggönyzött nyeremény közül kell választania egy játékosnak; két kisebb és egy nagy értékű közül. Miután megtörtént a választás, az egyik nem választott kisebb értékű nyeremény elől elhúzzák a függönyt, és ilyenkor a játékos dönthet: kitart az eredeti választása mellett, vagy megváltoztatja döntését. Megdöbbentő módon, a döntés megváltoztatása jelentősen megnöveli a nagy értékű nyeremény megtalálását. A rossz választás felfedésével járó plusz információt nehezen veszi számításba a tudat, nem érezzük jelentősnek.

Logikai

● Tíz érme

Tíz érme hever az asztalon, 10 fejjel, 10 írással lefelé. Az érmék vizsgálata nélkül, vakon, készítsünk két halmazt, amiben megegyezik a fejek száma! A megoldás szinte az egyetlen cselekvés, amit a feladat szabályai megengednek: két csoportra kell osztani az érméket, majd az egyik csoportban minden érmét meg kell fordítani. A feladat inkább abban áll, hogy megértsük miért működik ez a módszer.

● Wason szelekciós feladat

Van 4 kártya, mindnek van egy számos és egy betűs oldala. Kettő betűvel felfelé, kettő számmal lefelé (D, F, 3, 7). Melyikeket kell megfordítani, hogy meggyőződhessünk róla, hogy a szabály, miszerint aminek D van az egyik oldalán, annak 3-as van a másikon, fennáll? A feladat érdekessége, hogy ha átfogalmazzuk egy gyakorlatiasabb környezetbe, a megoldás triviálissá válik: Kiket kell ellenőrizni egy bárban, hogy betartassuk a szabályt, miszerint mindenki aki fiatalkorú nem ihat alkoholt? Valaki sört iszik, valaki kólát, valaki fiatalkorú, valaki idős.

Fizikai

Néhány fizikai rendszer nem várt módon viselkedik, téves várakozásaink az intuícióink hibás voltát jelzik. Van az emberekben valami közös ami azt eredményezi, hogy ugyanazokban a kérdésekben gondolkozunk helytelenül.

● Chain fountain: https://en.wikipedia.org/wiki/Chain_fountain

● Newton bölcső: https://en.wikipedia.org/wiki/Newton%27s_cradle

● Egyenletesen vízszintesen mozgó helikopterből kilógatott kötél alakja:

Itt a B válasz a helyes, de sokunk intuíciója mégis a C-t sugallja.

A felsorolt példák azt igyekeznek alátámasztani, hogy a gondolkodásunk mélyén olyan tökéletlen mechanizmusok dolgoznak, amik bizonyos feladatokra kevésbé alkalmasak, mint másokra, és ez a különbség nem egyszerűen a feladatok méretéből, vagy komplexitásából adódik, hanem magának a gondolkozás folyamatának jellegéből.

Kulturális sémák

Az emberi gondolkodás működésének jellegzetességei összetettebb viselkedési formákban is megfigyelhetők.

Néhány, a kultúrában megfigyelhető séma:

● Babonák

A babonák létezése az emberi gondolkodás konzervativizmusából fakad. Annak, hogy két megfigyelt, de egymástól független esemény korrelálásával létrejön egy téves következtetés az oksági kapcsolatukra, kevesebb a költsége, mint egy valós kapcsolat figyelmen kívül hagyásának. Ezért mindaddig, amíg a téves kapcsolat jelentette költség nem válik számottevően naggyá, az ember hajlamos a hibás hipotézist igaznak elfogadni. Például: ha zörög a bokor, akkor jön az oroszlán. Figyelmen kívül hagyni egy ilyen összefüggést költségesebb, mint minduntalan tévesen riadni a zörgésre, ezért a tudat működése olyan, hogy rengeteg ehhez hasonló, hamis összefüggést is megtart. Ezek a babonák, az emberi agy kényszeredett mintakeresésének melléktermékei. Mivel nincs számottevő negatív hatásuk, nagyon nehezen kopnak ki a kultúrából. Az ilyen hiedelmek elvetése még akkor sem következik be, ha cáfolatuk már egyértelműen látszik analitikus vizsgálat alatt. Inkább az eredeti feltevés módosul, egyre komplikáltabb összefüggésekké duzzad, csakhogy a vélt kapcsolat megtartható legyen. Például: fekete macska, megfordulás; só kiöntése, dobása a váll fölött, stb.

● Átkok

Az átkok is ennek a konzervativizmusnak a következményei: amikor valakit megátkoznak, az egy olyan eseményt jelent, amely könnyen kapcsolatba hozható más eseményekkel, egyszerű mintaillesztést kínál. Potenciálisan minden negatív történésnek oka lehet az átok, és ezáltal megerősödik az összefüggés. Ha valamilyen teoretikus korreláció, hiedelem hitet nyer, a további eseményeket a tudat e teória által kifeszített fogalmi rendszerben igyekszik elhelyezni. Ha megátkoznak, az átok következményeként kerülnek elkönyvelésre az élet negatív történései. A krónikus negatív várakozások pedig visszahúzódó magatartásba kényszerítik az egyént, és nem vállal potenciáljainak megfelelő mértékű aktivitást. Végeredményben ténylegesen sújtja az átok.

● Hitrendszerek (New Age)

A hitrendszerek olyan hiedelmek gyűjteményei, amelyek a valóság magyarázatára szolgálnak, és annak egy modelljét adják. Olyan háttérmechanizmusokat feltételeznek, amelyek több különböző, specifikusabb módon kínálnak mintaillesztést, mint az átkok. Példaként, gyakori elem a vágyak "megfelelő" kezelése: ha valamit kívánunk, az erősen definiálja azt a vágyat, és ezen gyakran kicsorbulnak a hitrendszer feltételezett összefüggései. Bizonyos hitrendszerekben ezért a túlzott várakozások kerülendők. A mérsékelt vágyakról könnyebben lemondunk, megfeledkezünk róluk, ha nem válnak valóra, míg ha bekövetkeznek, akkor rögtön ráerősítenek a hitrendszer feltételezéseire. A tudat konzervativizmusa miatt nehéz falszifikálni egy ilyen rendszert, mivel a megerősítési torzítást (confirmation bias) használja ki, ami az emberi gondolkodás egyik sémája. A hitrendszerek kínálta "jobb élet" valóban elérhető a beléjük vetett hit által; a praktika valóban működik, csak nem a valóságra gyakorolt hatásával, hanem a valóság észlelésének eltorzításával. Például a vonzás törvénye (ezoterikus fogalom) úgy fejti ki hatását, hogy lehetővé teszi, hogy annak gyakorlója jobban észrevegye élete pozitív eseményeit, és elterelje figyelmét a kudarcairól. Amit megfelelően akart, azt bevonzotta, az bekövetkezett, amit túlságosan görcsösen vagy nem eléggé intenzíven kívánt, az elmaradt. A teória a hétköznapokban megcáfolhatatlan, és az élet eseményei fölötti kontroll érzetét adja.

Érzelmi gyökök

Az érzelmi gyökök az érzelmi reakciók megindításáért felelős mechanizmusok kioldópontjai. Ezek a receptorok külső és belső (tudati) állapotokat érzékelnek, majd bizonyos feltételek megléte esetén aktiválják a megfelelő érzelmi válaszokat. Az agyban léteznie kell mechanizmusoknak, amelyek kiváltják a szeretet, irigység, félelem, elégedettség és hasonló érzelmeket. Az érzelmek kísérő jelenségei közé tartoznak bizonyos kémiai anyagok, neurotranszmitterek is, mint például a dopamin, szerotonin, oxitocin, endorfin és a kortizol. Ezek termelése az érzelmi reakciók fontos részei. Ha mesterségesen juttatunk az agyba hasonló anyagokat, az adott érzelem valamilyen mértékben kiváltható.

A tudat számára az érzelmek ugyanúgy környezeti elemek, mint a látott kép, vagy a hallott hang. Az érzelmeket nem vezérli közvetlenül a tudat, kiváltásukért az agy olyan részei felelősek, amik nincsenek a tudat közvetlen kontrollja alatt, mint amilyen a fáradtság vagy az éhség érzete. Ezek a genetikailag kódolt mechanizmusok minden emberben hasonlóképp működnek.

Interpretáció

A külvilágból érkező ingerek jellemzően nincsenek közvetlen kapcsolatban az érzelmi gyökökkel; a tudat értelmezi, és közvetíti azokat az ösztönvilág felé. Ez az interpretáció nagymértékben kultúrafüggő: a tanult fogalmaink "tégláira" bontjuk le a valóság építményét. A kultúra hatalmas rugalmasságot biztosít az egyébként csak szelekció által módosítható, merev ösztönvilágnak, de az ember mégsem képes bármilyen szabályrendszerhez alkalmazkodni. Az interpretációnak úgy kell becsatornáznia a valóság eseményeit az ösztönvilágba, hogy az konzisztens, más ösztönös működésekkel összeegyeztethető legyen, és ne okozzon kognitív disszonanciát.

Humaniórák

A tudományokat hagyományosan két csoportba sorolják a kutatás tárgya szerint: reáliákra és humán tudományokra (humaniórákra). Az előbbiek, azaz a természettudományok, a természet törvényeit kutatják, míg az utóbbiak az emberi jelenségeket, a megismerést végző szubjektumot magát. A filozófia kezdetén még nem volt éles határ e két terület között, ezért a fizikai jelenségek magyarázatakor gyakran esztétikai szempontokat is figyelembe vettek: igaznak azt tekintették, ami harmóniát és szépséget sugárzott (Platón). Ha a megfigyelés ellentmondott egy elméletnek, akkor a "jelenségek megmentésére" törekedtek, vagyis a tetszetős elméletet további kiegészítésekkel igyekeztek hozzáigazítani a tapasztalatokhoz, ahelyett, hogy egy egyszerűbb, közvetlenül a jelenségek közötti kapcsolatokat magyarázó elméletet alkottak volna.

A tudományfilozófia fejlődése az empirizmusig vezetett, ahol a kísérletek váltak a legfőbb mércévé egy elmélet helyességének megítélésében. A humán tudományokban alkalmazott introspektív módszer szubjektivitása miatt kevésbé precíz eredményeket nyújt, míg a természettudományos módszerek nehezen alkalmazhatók olyan összetett területeken, mint az elme működése. Ebben az értelmezésben a humán tudományok egyik célja az érzelmi gyökök feltárása lehetne, amelyek az emberi elme működésének alapjául szolgálnak. Ezek az axiómák volnának a humanika törvényei (Asimov).

A humán tudományok módszerei két fő megközelítési módot kínálnak: lehetnek megfigyelő jellegűek, mint például a történelemtudomány vagy a nyelvtudomány, illetve kísérleti jellegűek, mint az irodalom vagy a képzőművészet. A megfigyelő megközelítés az emberi viselkedés dokumentálására összpontosít, míg a kísérleti megközelítés művészeti alkotásokkal "szondázza" a befogadók tudatát. Az alkotások által kiváltott érzelmi visszhangok alapján következtethetünk az érzelmi gyökök működésére.

A modellalkotás e területeken azért bonyolult, mert a megfigyelő kutatásokban a körülmények megismételhetetlenek, ezért a hipotézisek nem tesztelhetők. A kísérleti megközelítésben pedig a kiváltott érzelmek függnek az interpretációtól, amely viszont nem független a tudat működésére vonatkozó hipotézisektől. A tudat működését leíró hipotetikus modell ismerete hatást gyakorol a befogadóra, megváltoztatva az interpretáció folyamatát és az ezzel összefüggő érzelmi reakciókat. Ezáltal a hipotézis ismerete visszahat az interpretáció működésére.

Mindemellett léteznek stabil interpretációs modellek, amelyek – bár nem feltétlenül írnak le valós mechanizmusokat – képesek úgy alakítani az interpretációt, hogy az összhangban legyen a modellel. Ezek a modellek az interpretációt olyan irányba terelik, amely az általuk előre jelzett viselkedést eredményezik. Az ilyen típusú hiedelmek önellentmondás-mentesek: önbeteljesítő jóslatként idézik elő a megjósolt érzelmi reakciókat.

Jelenlegi állapotában ez a tudományterület inkább hasonlít egyfajta "alkímiára". Bár a marketing és a propaganda eszközei nem képesek pontosan megjósolni az egyének reakcióit, mégis hatékonyan befolyásolhatják a tömegek viselkedését. A 21. században a mesterséges intelligencia iránti növekvő érdeklődés kedvező feltételeket teremthet ezen a téren a kognitív tudományok forradalmához.

Vallások

A vallások stabil interpretációs rendszerek, olyan hiedelmek, amelyek természetfeletti folyamatokkal magyarázzák a világ működését. Ha az egyén hisz ezekben, valóságérzékelése úgy módosul, hogy a vallás fogalmait megerősítő módon tapasztalja a világ jelenségeit.

Az interpretációs mechanizmusok meghatározzák az egyén viselkedését. A vallások az interpretációs mechanizmusok kialakításán keresztül úgy formálják a hívek viselkedését, hogy azok egyéni törekvéseik helyett a csoportérdekeket támogassák. Ennek eredményeként erősödik a hívek közötti kohézió, az egyéni viselkedések összessége a kialakítja a csoport kollektív viselkedését.

Egy vallás híveinek kollektív cselekvése magának a vallás istenének a cselekvése. Ahogyan az azonos génállományú sejtek képesek többsejtű organizmust létrehozni, az azonos hitrendszerű, azaz azonos mémkészletű emberek is létrehozhatnak magukból egy szuperorganizmust; egy istent. Ahogy a többsejtű organizmusok felépítését és viselkedését nagyban meghatározzák génjeik, úgy egy isten viselkedését is meghatározzák a hozzá tartozó vallási fogalmak. Mint ahogy a különböző állat fajok, a különböző vallások sem egyenértékűek; a bennük kódolt emergens viselkedés eredménye lehet egy nagyon kifinomult társadalom, de akár egy egészen primitív is.