Humaniórák II.

Humaniórák II.

A humán tudományok módszerei két fő megközelítési módot kínálnak: lehetnek megfigyelő jellegűek, mint például a történelemtudomány vagy a nyelvtudomány, illetve kísérleti jellegűek, mint az irodalom vagy a képzőművészet. A megfigyelő megközelítés az emberi viselkedés dokumentálására összpontosít, míg a kísérleti megközelítés művészeti alkotásokkal "szondázza" a befogadók tudatát. Az alkotások által kiváltott érzelmi visszhangok alapján következtethetünk az érzelmi gyökök működésére.

A modellalkotás e területeken azért bonyolult, mert a megfigyelő kutatásokban a körülmények megismételhetetlenek, ezért a hipotézisek nem tesztelhetők. A kísérleti megközelítésben pedig a kiváltott érzelmek függnek az interpretációtól, amely viszont nem független a tudat működésére vonatkozó hipotézisektől. A tudat működését leíró hipotetikus modell ismerete hatást gyakorol a befogadóra, megváltoztatva az interpretáció folyamatát és az ezzel összefüggő érzelmi reakciókat. Ezáltal a hipotézis ismerete visszahat az interpretáció működésére.

Mindemellett léteznek stabil interpretációs modellek, amelyek – bár nem feltétlenül írnak le valós mechanizmusokat – képesek úgy alakítani az interpretációt, hogy az összhangban legyen a modellel. Ezek a modellek az interpretációt olyan irányba terelik, amely az általuk előre jelzett viselkedést eredményezik. Az ilyen típusú hiedelmek önellentmondás-mentesek: önbeteljesítő jóslatként idézik elő a megjósolt érzelmi reakciókat.

Jelenlegi állapotában ez a tudományterület inkább hasonlít egyfajta "alkímiára". Bár a marketing és a propaganda eszközei nem képesek pontosan megjósolni az egyének reakcióit, mégis hatékonyan befolyásolhatják a tömegek viselkedését. A 21. században a mesterséges intelligencia iránti növekvő érdeklődés kedvező feltételeket teremthet ezen a téren a kognitív tudományok forradalmához.