Kultúrális Sémák
Kultúrális Sémák
Az emberi gondolkodás működésének jellegzetességei összetettebb viselkedési formákban is megfigyelhetők. Néhány, a kultúrában megfigyelhető séma:
– Babonák
A babonák létezése az emberi gondolkodás konzervativizmusából fakad. Annak, hogy két megfigyelt, egymástól független esemény korrelálásával létrejön egy téves következtetés az oksági kapcsolatukra, kevesebb a költsége, mint egy valós kapcsolat figyelmen kívül hagyásának. Ezért mindaddig, amíg a téves kapcsolat jelentette költség nem válik számottevően naggyá, az ember hajlamos a hibás hipotézist igaznak elfogadni. Például: ha zörög a bokor, akkor jön az oroszlán. Figyelmen kívül hagyni egy ilyen összefüggést költségesebb, mint minduntalan tévesen riadni a zörgésre, ezért a tudat működése olyan, hogy rengeteg ehhez hasonló, hamis összefüggést is megtart. Ezek a babonák, az emberi agy kényszeredett mintakeresésének melléktermékei. Mivel nincs számottevő negatív hatásuk, nagyon nehezen kopnak ki a kultúrából. Az ilyen hiedelmek elvetése még akkor sem következik be, ha cáfolatuk már egyértelműen látszik analitikus vizsgálat alatt. Inkább az eredeti feltevés módosul, egyre komplikáltabb rituálékká duzzad, csakhogy a vélt összefüggés megtartható legyen. Például: fekete macska, megfordulás; só kiöntése, dobása a váll fölött, stb.
– Átkok
Az átkok is ennek a konzervativizmusnak a következményei: amikor valakit megátkoznak, az egy olyan eseményt jelent, amely könnyen kapcsolatba hozható más eseményekkel, egyszerű mintaillesztést kínál. Potenciálisan minden negatív történésnek oka lehet az átok, és ezáltal megerősödik az összefüggés. Ha valamilyen teoretikus korreláció, hiedelem hitet nyer, a további eseményeket a tudat e teória által kifeszített fogalmi rendszerben igyekszik elhelyezni. Ha megátkoznak, az átok következményeként kerülnek elkönyvelésre az élet negatív történései. A krónikus negatív várakozások pedig visszahúzódó magatartásba kényszerítik az egyént, és nem vállal potenciáljainak megfelelő mértékű aktivitást. Végeredményben ténylegesen sújtja az átok.
– Hitrendszerek
A hitrendszerek olyan hiedelmek gyűjteményei, amelyek a valóság magyarázatára szolgálnak, és annak egy modelljét adják. Olyan háttérmechanizmusokat feltételeznek, amelyek több különböző, specifikusabb módon kínálnak mintaillesztést, mint az átkok. Példaként gyakori elem a vágyak "megfelelő" kezelése: ha valamit kívánunk, az erősen definiálja azt a vágyat, és ezen gyakran kicsorbulnak a hitrendszer feltételezett összefüggései. Bizonyos hitrendszerekben ezért a túlzott várakozások kerülendők. A mérsékelt vágyakról könnyebben lemondunk, megfeledkezünk, ha nem válnak valóra, míg ha bekövetkeznek, akkor rögtön ráerősítenek a hitrendszer feltételezéseire. A tudat konzervativizmusa miatt nehéz falszifikálni egy ilyen rendszert, mivel a megerősítési torzítást (confirmation bias) használja ki, ami az emberi gondolkodás egyik sémája. A hitrendszerek kínálta "jobb élet" valóban elérhető a beléjük vetett hit által; a praktika valóban működik, csak nem a valóságra gyakorolt hatásával, hanem a valóság észlelésének eltorzításával. Például a vonzás törvénye (ezoterikus fogalom) úgy fejti ki hatását, hogy lehetővé teszi, hogy annak gyakorlója jobban észrevegye élete pozitív eseményeit, és elterelje figyelmét a kudarcairól. Amit megfelelően akart, azt bevonzotta, az bekövetkezett, amit túlságosan görcsösen vagy nem eléggé intenzíven kívánt, az elmaradt. A teória megcáfolhatatlan, és az élet eseményei fölötti kontroll érzetét adja.