Mester és Marietta
Holon Alkotás
Ó, vajha hánytorgásaim utólszor látnád, Holdvilág, te, ki oly sok éjjelen át tekingetél e polcra ím, majd klaviatúra felett, orcád, bús társam, megjelent. Még egy próbát, mielőtt gyűrött arcom párnámba temetem, és e fáradt testet pihenni engedem…
Tökéletes gömb alakú, felülete hibátlan simaságú, és teljesen fekete, de oly nagyon sötét, mintha valami lyukat ütött volna valóságon, és maga a tátongó űr ülne ott az asztalon. Reszketeg kéz nyúl feléje, és a kérges tenyér s ujjbegyek óvatosan veszik ölelésükbe.
A férfi homlokához szorítja, a gép fölragyog – fényében képek jönnek. "Igen…" – súgta szívének a Mester.
És ím, működik végül hát! Ahogy az éj utolsó percei zajlanak odakünn, e szerkezetben újraszületik a világ, első szívdobbanása: az ősrobbanás. Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó immár pihen.
Napok múlnak el, lassan érti meg, hogy véghez vitte a lehetetlent, és repeső szívét folyvást csitítgatja, nehogy mégis összetörje a tévedés nehéz súlya. Minden tesztnek megfelelt, minden próbát kiállt már; a győzelem mámora lassan megoldja láncait, mik éveken át béklyózták – most fölegyenesedhet. Három esztendőn át próbálgatja, vizsgálgatja, gyönyörködik a szerkezetben. Ízlelgeti a végtelen lehetőségek kavalkádját, majd egy nap, mikor már mindent elrendezett, még utoljára kezei közé veszi a gépezetet, és belé mélyeszti tekintetét.
A fényben egy fiatal nő alakja látszik – Marietta –, aki épp egy csomagot vesz át lakása ajtajában. Rejtélyes, ismeretlen feladó. Leteszi az asztalra, nincs mellé levél, vagy bármi üzenet. Valamiféle tévedésre gyanakszik, de végül egy este kibontja. A doboz alján egy gömb alakú szerkezetből nappali világosság tör fel, oly fényes ragyogás, hogy szemeit kell takarnia. Kezébe veszi, s a világosság szelídül, apró képet kezd játszani belsejében a fény, egész a homlokának szorítja, hogy jobban lássa, s a kép betölti a látóterét.
Egy férfi alakja jelenik meg előtte, és hangja a gömb rezgésein át csontjaiban hallatszik:
Én vagyok e világnak alkotója mit kezedben tartasz, ez életem munkája, az egész mindenségnek apró mása, miben kedvedre keresgélhetsz, nézegélhetsz, megismerheted mind mit a Természet alkotott, és valaha alkotni fog, ott lehetsz mindenütt, ha gondolod. Ez egy ajándék, tőlem, neked.
Marietta ijedtem dobta vissza a gömböt a dobozba, az pedig újra fényárba borította a kis szobát. Miután megnyugodott, ismét a gömbbe nézett. A férfi türelemmel állt, és várt, egyenesen a nő szemébe nézett:
Nem kell félned.
Te látsz engem?
Én most látlak, hallak téged, és hallottam mindent mit valaha mondtál, és ezerszer hallottam már mindent mit valaha mondani fogsz. Most viszont neked kell hallanod engem, amit a kezedben tartasz az maga a világ.
Nem, nem értem.
Gondolj valamire, kedves, mit szívesen látnál, a gömb megmutatja neked! De aztán gondolj újra rám, még sokat kell mondanom.
Marietta nem gondolt messze, csak a tengerre, hol legszebb nyarát élte, s lőn megjelent előtte. Magát látta ahogyan fürdőzik a habok közt egy este, majd pont úgy, mint emlékeiben. Látta a messzi sziget városfényeit, és látta felülről a tájat, madártávlatból, épp ahogy szerette volna. Még sok mindent megszemlélt, mire újra eszébe jutott a Mester.
Tetszik, kedves?
Elkalandoztam, ne haragudj!
A Mester elnevette magát.
Számomra nem telt el egy perc sem, nem érted még. Most nézd meg a csillagokat a kedvemért! Hadd lássam ragyogni szemedben mind a szépségeket mit az égbolt rejteget!
Távoli csillagok körül bolyongott, kvazárok, és csillagködök képe tűnt fel, ősöreg bolygók kérge fölött repült, majd Marietta visszatért a Mesterhez.
Hogyan lehetséges mindez?
A gép neve Holon. Belsejében van egy világ, ami épp olyan, mint a mienk. Működése a fizika végső egyesített elméletén alapul, ami a Törvény. A Törvény mondja meg hogy szaladnak az égen a csillagok, és hogyan rezdül meg az anyag legparányibb alkeleme. A Törvény teljes érvényű, és nincsen alóla kivétel. Aki ismeri a Törvényt, annak nyitott könyv a jövő, minden mozgást ki tud előre számolni, csak ismerni kell hozzá egy pillanatában a teljes világ állapotát, de a jelen ismerete végeláthatatlan sok mérést igényelne, ezt azonban ki lehet úgy váltani, ha elébb nem a jövőt firtatjuk, hanem a múltba révedünk. Kezdetben a világ egyszerű volt, egynemű, sűrű, apró, forró tűzgömb, melyből csak később csapódtak ki az elemek, és vették föl mai különös, egyedi jegyeiket. E különbözőségből az anyag még egyre bonyolultabb formákat alkotott, és messze szétszóródott, olyannyira, hogy ma már egy helyről be sem lehet látni az egészet. De amit mégis belátni, mérni lehet, arra igaz a Törvény szava, hisz alóla nincsen kivétel. És ha igaz, igaz hát visszafelé is! Mint óramű, az idő kereke visszafordítható egy számításban, és így a kezdeti, egyszerű tűzgömb egy szelete lesz ismerhető. Ilyen tűzgömbnek a Törvény szerint csak véges sok ismérve lehet, nem lehet akárhogy, vagy akármilyen. Az ősi tűzgömb tényezői közt ami nem ismert, azt találomra beállítva nyerhető egy világ, aminek jövőjét számítva várhatón a miénktől eltérőnek adódik majd a jelen, de a számított, és a való jelen különbözőségeinek segítségével újabb értékeket kereshetünk, és ez már elegendő hozzá, hogy sok találgatással, próbálgatással, a teljes ősi tűzgömb képét felderítsük egyetlen parány részletéből. Így nyerünk egy pillanatot, hol a teljes világ szerkezete ismert, és onnan már a Törvény segítségével minden részének jövőjét számolhatjuk.
Akkor megtudhatom ezzel jövőt?
Igen, meg. És a múltat is. Tessék, próbáld csak!
Marietta magát látta, ahogy reggel munkába érkezik, és hallgatta, kivel mit beszél majd, mit mesélnek barátai, és hallotta, hogy a ma estéről, és a rejtélyes csomagról mesél mindenkinek, de hogy a Holonban mit látott, azt nem említi senkinek. Ismét a férfire gondolt, és az meg is jelent előtte. Pont úgy állt ott, mint eddig, várta a kérdéseit.
Miért titkolnám mit láttam a gépben? - kérdezte zavartan.
Nem titkolod, kedves. A Holon magadról olyan jövőt mutat, amiben a jóslás nem történt meg. Ha a jóslat hatása is benne szerepelne a jóslatban, akkor örökkön át számolhatna a gép, hisz a jövő történéseinek tudása által másképp cselekednél, így hát más jövőt kellene mutatnia, amitől ismét másképp cselekednél, és így tovább. A jövőre így magának a jóslatnak az árnya vetül.
A Holonnak más síkon is meg kell küzdenie egy hasonló problémával, hisz maga a szerkezet is része e világnak, így mikor azt mondom, hogy a teljes világot tartalmazza, akkor abba beleértetendő a Holon maga is, amiben már benne van a teljes mindenség, így a szerkezet működtetése lehetetlenné válna, hisz ezzel a kiszámítandó dolgok listája végestelen hosszúvá lesz. Ennek megkerülése úgy van, hogy a Holon szerkezetét alkotó elemek a Holon születésével, első indításával kikerülnek a modellből. A Holon belsejében lévő világ nem tartalmazza újra a Holon belső szerkezetét. A Holon felülete tökéletesen elszigeteli annak működését, így a Holon világban a Holon maga csak egy üres héj, és ha egy jóslatban egy másik jóslatot látnál, csak akkor helyezi oda magamagát a héj helyébe, teljesíti a kérést, és a modellbe visszainjektálja a héj felületére annak a jóslásnak az eredményét.
Hát, nem teljesen értem.
Idővel. Elég lesz most ennyi, ha kérdésed adódna, engem mindig megtalálsz. Csak gondolj rám!
A Mester nem szólt többet, és Marietta sem. A Holon lassan elsötétült.
Az elkövetkező napokban Marietta folyton a Holonba révült, felmondott munkahelyén, csalt szerencsejátékokon, de csak a kisebbeken. Nézte mit csinálnak mások mikor nincs köztük, hogyan beszélnek róla, és mit tesznek mikor egyedül vannak. Talán túl nagy hatalom ez, és hiába az önfegyelem, és szíve minden jósága, csak idő kérdése volt mikor lát valamit, amit majd megbán, hogy megnézett, tudni mindent, azt is mit nem lenne szabad, amit nem szánt embernek az ég. Önmagunk halálát, s a világnak pusztulását. A Mester is tudta ezt, hisz tudnia kellett: veszélyes ajándék mit a nőnek ad, talán inkább egy átok, mint bármi más. Marietta fölkereste a Holonban, hogy kérdőre vonja. Úgy állt ott, mint legutóbb.
Ki vagy te igazán? És hogyan, és miért adtad ezt nekem?
Meg kell vallanom hát, már régtől fogva figyellek a Holonon át, és én rendeztem úgy a dolgokat, hogy ez hozzád kerüljön, hogy végre beszélhessünk.
Te figyelsz engem!?
Igen.
Egy Holonon át?
Így tudunk beszélni, ha én téged nézlek benne, míg te pedig engem.
Dehát miért? Végtelen hatalmaddal, pont engem kukkolsz?!
Rejtelmesek a szív útjai, és nem kukkoltalak. Ha valaki fontos neked, annak megadsz ennyi tiszteletet.
Te hol vagy most? - kérdezte aggódva.
Nem messze, egy szomszédos városban.
Marietta most először nézett körbe a férfi otthonában. Ott állt dolgozó szobája közepén, kezében a Holonnal, íróasztala tele volt jegyzetekkel, számítógépekkel, és mindenféle szárszámokkal. Följebb repült, át a háztetőn, és látta Bregna városát fölülről. Meggyőződött róla, hogy igazat mondott.
Nem foglak zaklatni, ne aggódj.
Marietta megnyugodott valamennyire, hisz amúgy is előre látná, ha fölkeresné a férfi. Napjai gondtalanul teltek a Holonnak hála, és lassan már az őrült férfitól sem tartott annyira, aki a gömbben lakott.
Révülések
Éjszakákon át beszélgettek, együtt néztek meg távoli csillagokat, és fölkeresték a történelem nagy alakjait és eseményeit.
Az időkben barangolva Marietta egyszer megkérdezte:
Mennyire néztél előre a jövőbe?
Láttam már kihunyni a csillagokat.
Úgy értem, az emberiség jövőjébe.
Kipusztul, és nincs is oly messze, mint gondolnád. Nem szép, ne nézd meg, és higgy nekem, nem szabad tudnod a saját halálod sem, maradj távol tőle!
Pedig gondoltam már rá, hogy megnézem…
Ne nézd meg, nem baleset vagy bármi, amit el tudnál kerülni.
Te megnézted!?
Igen, és meg is sirattalak. Fölösleges bánat.
De mi van, ha megváltozott már azóta, pont azért, mert te elmondtad, hogy láttad!
Lehetséges, de nem valószínű, hidd el, nem érdemes ezzel kínoznod magad. Úgyis mindennap megnézed a holnapot, nem érhet baj. Ne akard látni az utolsó óráid.
Egy percig csak hallgattak...
És földönkívülieket láttál-e már?
Kerestem, de még nem találtam.
De az, hogy lehet, hát nem elég rágondolnod?
Amikor rágondolsz valamire, a Holon azt lefordítja egy hellyé és idővé. Nem tud valamit megmutatni, ha nem ismered, hogy az hol és mikor van. Futtattam keresést, ami a Holon világban kutat élet és értelem után, de még nem találtam semmit. Soká tart, meg sem élem, hogy befejezze, de bármikor találhat egyet.
Izgalmas volna, ha máshol, másvalaki is csinált volna egy Holont, és akkor beszélhetnénk vele is!
Ha a Holon találna egy másikat, abban önmaga tükröződne vissza, így ismét véges sokra kell csökkenteni a számtíások hosszát, egy újabb árnyék vetülne a jóslatokra.
De az még nem baj, így is csak azt a jövőt látom, ahol nem kaptam jóslást, ugye?
Nem nagyobb baj, mint az árnyék mely magától a jóslattól esik a jövőre.
Akkor tudnánk beszélni velük? Mondjuk, nem biztos, hogy megértenénk egymást, ha idegenekről van szó…
Akik Holont tudnak készíteni, azoknak ismerniük kell a Törvényt. Ebből a közös alapból kiindulva már meg lehet alkotni egy nyelvet, amit mindkét fél megért. De minek is akarnál beszélni velük, mit kérdeznél, amit amúgy nem tudhatnál a Holon által?
Nem tudom… Akkor mi minek beszélünk?
Igazad van, kedvesem, igazad van.
Gömbbe Zárt Szerelem
Egy alkalomman Marietta így szólt:
Azon gondolkozom, hogy akkor én most egy boszorkány lettem?
Nem, nem vagy az. Ez nem varázslat, ez csak egy gép.
De ha valóban csak egy gép, akkor, hogy nem merül le? Vagy idővel le fog?
Nem fog, de igazad van, valóban van benne egy kis mágia. Pontosabban egy démon lakozik a belsejében. – mondta a Mester komoly arccal.
Hogy mi?!
Egyfajta Maxwell démon. A gázok hőjeként az azt alkotó részecskék sebességeinek átlagát érezzük. Ha van egy forró gázzal teli tartály, akkor azzal érintkezésbe hozva egy másikat, az abban lévő gázt fölmelengeti, ami forró, az eredetileg forró viszont meghűl kissé. Összekeverednek a részecskék sebességei, a falon keresztül átadja lendületét a gyors a lassúnak és viszont. Akár a Newton bölcső. A fölmelegített gáznak energiája megnő, nyomja belülről a tartály falát, és ha hagyjuk kitágulni, munkát tud végezni, mondjuk egy dugattyúban, ami a mozdonyt hajtja. Amikor teljesen kiegyenlítődik a két hőmérséklet, tovább már nem hasznos, további munkavégzéshez újabb hideg és meleg gázra volna szükség. Ez a démon viszont az összekeveredett gázokból igen precíz és aprólékos munkával szét tudja válogatni a hideget a melegtől, így a folyamat megismétlődhet. Egy tartályba engedi őket miben válaszfal van, és rajta egy kis kapu. Amikor gyors részecske akar balra menni, vagy pedig lassú jobbra, akkor megnyitja, különben pedig zárja az átjárót, így válogatja külön őket. Ehhez azonban a démonnak előre ismernie kell pontosan a sok részecske mozgását, hogy kaput jókor nyithassa, zárhassa. Pont ennek tudására képes a Holon.
A Törvény úgy mondja, hogy a semmi nem üres teljesen: a világhoz tartozik egy kis háttérzaj. Részecskék születnek a semmiből, és pusztulnak el, szinte azonnal, így fortyog a káosz alattunk. Ez tekinthető egy jól összekeveredett gáznak. Messziről, fölülről nézve ennek nincs eredő hatása, de ha előre tudjuk mikor, és hol fog felbukkanni egy részecske, akkor munkára foghatjuk, abból energia nyerhető. A gondolat mi démonként gyötörte Maxwell-t, lám valóság.
Nagyjából értem. De a gondolataimat hogyan olvassa? Honnan tudja mit akarok látni benne?
Nem olvassa, megjósolja. Megjósolja mit tennél akkor, ha levetítene neked egy filmet a használatáról.
Valahányszor beszélünk róla, újra és újra rá kell döbbennem, hogy még mindig mennyire nem értem.
Türelem kis boszorkám, türelem.
Marietta lassan megszokta a birtokába jutott óriási hatalmat, játékszerévé vált a világ, és vele más emberek sorsa is. Egyedül a Mester maradt számára rejtély, csak ő tudta lenyűgözni látszólag végtelen tudásával. A megannyi átbeszélt éjjelen át minden kérdésére megadta a választ, és mindig segítőkész volt.
Még mindig nem árultad el miért adtad nekem ezt a Holont, miért engem választottál?
Nincs oka, nem azért választottalak mert különleges vagy, azért vagy különleges, mert én téged választottalak. Te vagy az én választottam.
Marietta régóta várta már mikor kér tőle találkát a férfi, de most úgy érezte nem vár tovább, és ő maga hozakodott elő vele:
Volna kedved egyszer élőben is látni engem?
Sajnos már nem lehet… – válaszolta a férfi rettentő szomorúan.
Dehát miért nem? Itt laksz nem is olyan messze, és páratlan dolgot vittél végbe a kedvemért, mégsem akarnál látni?
Valamit nem tudsz rólam, de hidd el én valóban… Szeretlek téged, Marietta!
Mi az, amit nem mondasz el nekem?
A Mester azonban már nem tudott válaszolni, mert melléből a fibrózis undokul lélegzete után nyúlt. Utolsó erejével, köhécselve, elcsomagolta a Holont, a dobozra tette végrendeletét, majd elterült a padlón. A végrendelet dátuma majd tíz éves volt.
