Világépítés
Szimulált piac
Meg kell határozni az alapvető élelmiszerek, háztartási eszközök és ruházati termékek olyan jószágkosarát, amely elégségesnek tekinthető, valamint az ezek előállítására képes teljes termelési láncot is. A jószágok kiválasztása az adott földrajzi környezet lehetőségeitől és az ellátási láncok lokalizálhatóságától függ.
Az városlakók minden termelési periódus (nagyjából havonta) elején leadják várható igényeiket: miből, mennyire lesz szükségük. Az igényekhez prioritási értékeket is társítani kell. Egy algoritmus összegzi ezeket az igényeket, majd statisztikai eszközökkel kiegyensúlyozza őket, és kiszámítja, hogy az egyes munkafázisokból mennyi szükséges az igényelt javak előállításához.
A munkákat a rendszer meghirdeti, a városlakók pedig jelentkezhetnek rájuk. A termékek – munkaigényük függvényében – egy árban fejezhetők ki, amelyet a rendszer belső valutájában, kreditekben határoz meg. A különböző munkafázisokért eltérő kreditérték jár, attól függően, hányan jelentkeznek rá, és mekkora igényt elégít ki. Azokra a munkákra, amelyekre sokan jelentkeznek, csökken az érték, míg a kevésbé népszerűek értéke emelkedik. Ugyanez igaz fordítva is: amire nagy a kereslet, annak előállítói magasabb javadalmazásban részesülnek.
Az egyének az igényelt termékek listájáról csak annyit választhatnak, amennyit a rendelkezésükre álló kreditek megengednek. A kreditek nem halmozhatók fel: a fel nem használt kreditek időszakosan törlésre kerülnek, és nem is ruházhatók át másokra. A kiutalt bérek összessége megegyezik az előállított javak összértékével, amelyet a szükségletlisták határoznak meg. A bér elosztása arányos az elvégzett munkával.
A rendszer egy szűk, esszenciális termék- és szolgáltatáshalmazban szimulálja a piac működését, és ezen keresztül igyekszik kielégíteni a felmerülő igényeket. Mivel a kereslet és a kínálat a szoftver számára ismert (teljes információs rendszer), a Marshall-kereszt könnyen kiszámítható, nincs szükség arra, hogy a piaci szereplők "megtalálják" az egyensúlyt. Nincs helye lobbitevékenységnek vagy marketingnek. A munkák többsége automatizált; képzett munkaerőre csak a gépek karbantartása, oktatás és egészségügy területén van szükség. Ezen feladatokat kizárólag megfelelő képesítéssel rendelkező személyek végezhetik, a képesítéseket a rendszer nyilvántartja.
A rendszer üzemeltetéséhez szükséges munkaidő alacsony. A kapitalizmus, még ha sok a munkavállaló, akkor is csak keveseket foglalkoztat, és olyan bérszinten, ameddig a legnagyobb szükségben lévő munkavállaló hajlandó lemenni. Az emberek egymás alá licitálnak, és végül a legolcsóbbat foglalkoztatják – azonos képességek esetén. Ebben a rendszerben azonban mindenki foglalkoztatva van, és az előállított javakból az elvégzett munkával arányosan részesül. Mindenkinek lesz munkája, amiből meg tud élni, és minél többen dolgoznak, annál kevesebb munka jut egy főre.
A fennmaradó időt mindenki arra fordíthatja, amire szeretné – akár egy kapitalista rendszer is működhet e fölött –, így ez a modell felfogható egyfajta kiterjesztett szociális hálóként, ahol az emberek nem segélyt kapnak, hanem egy szerény, de biztos megélhetést, ha hajlandók dolgozni érte. A kapitalizmus ilyen körülmények között megszelídül, hiszen az emberek valódi választási lehetőséggel rendelkeznek. A valóban értékes újítások pedig a punktuált (szakaszos) innováció révén lassan átkerülnek a rendszerbe.
Amíg a rendszer nem öleli fel a teljes termelési láncot, a megtermelt felesleget a hagyományos piacon értékesíti, így alapanyagokat szerez be, és finanszírozza a további terjeszkedést.
Az iskolákban be kell vezetni a rendszer működtetéséhez szükséges oktatását, és ki kell terjeszteni a lakhatásra (pl. vagonlakások), a közüzemi szolgáltatásokra, majd később az egészségügyi ellátásra, oktatásra is.
Lakhatás
Vagonlakás:
A vagonlakás egy vasúti kocsin szállítható méretű (10 m × 3 m × 3 m) lakókonténer. Moduláris felépítésű, illesztési pontjain keresztül több egység összekapcsolható és egybenyitható, így nagyobb élettér is kialakítható. Alapvetően három helyiségre tagolódik: fürdőszoba, konyha és hálószoba.
A lakóegység kiváló hő- és hangszigeteléssel készül, biztosítva a komfortos lakhatást különböző éghajlati viszonyok között is. A közműcsatlakozási lehetőségek között szerepel a szellőzés, hideg- és melegvíz-ellátás, szennyvízelvezetés, villamos energia, valamint telekommunikációs kapcsolat.
Kaptárház
A kaptárház egy 5–10 emelet magas épület, amelyben nincsenek előre kialakított lakások. Az épület egy rácsszerkezetből, lépcsőházból és az alapvető épületgépészeti rendszerekből áll. A rácsszerkezet célja, hogy foglalatként szolgáljon a vagonlakások számára, amelyek a szerkezetbe illeszthetők, majd szükség esetén könnyen eltávolíthatók, áthelyezhetők.
A földszinten és az alagsorban közösségi terek találhatók, míg minden emeleten két kisebb közös helyiség: egy nyitott, szabadon használható tér, nappali, illetve egy szeparált, előre lefoglalható konyha és étkező.
Az épület liftaknájában egy fixen telepített toronydaru helyezkedik el, amely eredetileg a ház megépítésében is részt vett. Ennek drótköteleit és csörlőit használják a liftek mozgatásához. A daru képes a vagonlakásokat be- és kiemelni a rácsszerkezet foglalataiból, és azokat akár az utcán haladó vasúti sínpályára is át tudja helyezni.
Vasváros
A kaptárházak lakótelepekben helyezkednek el, köztük zöld területekkel. Minden kaptárházhoz sétány, vasút vezet, de utak és autók nincsenek. A vasútvonalakon kis, néhány személyes automata kocsik közlekednek, melyek képesek össze is kapcsolódni. A logisztika központi szoftver segítségével optimalizált. A posta, mentő és tűzoltó is vasúti kocsin közlekedik. A centrumban kórház, egyetem és egyéb közintézmények találhatóak.
A városok körül agrár- és ipari termelői egységek működnek, valamint egy vasúti körgyűrű öleli körbe a településeket. Minden erősen automatizált: önvezető kombájnok, drónok szedik a gyümölcsöt, metszik a szőlőt. A városok között hatalmas erdők terülnek el, amelyeket csupán a városok közötti vasúthálózat tagol. Minden vasváros nagyjából önellátó, de léteznek helyi specifikus termékek is, amelyeket csere céljából termelnek.
Oktatás
Humán pszichikum
Célja az erkölcsi alapelvek és erények átadása tanmeséken, irodalmon és történelmen keresztül. A történelmi tények pontossága másodlagos, ha nincs egyértelmű tanulságuk — a közös kultúra kialakítása a lényeg. Későbbi szinteken a pszichológiai ismeretek is idetartoznak.
Humán fizikum
Mozgásformák, állóképesség-fejlesztés, önvédelem, táplálkozástudomány, elsősegélynyújtás, biológiai és orvosi alapismeretek, valamint szexuális felvilágosítás és praktikák.
Realiák
Nem mindenki veszi majd hasznát, de mivel előre nem lehet tudni, kiből válik tudós, kutató, ezért mindenki számára egyaránt kötelező. Már fiatal korban el kell kezdeni az elsajátítását.
Urbán praktikum
Háztartási, majd később ipari gépek kezelése és karbantartása. Célja a tanulók felkészítése az önálló életre, a társadalomba való beilleszkedésre és a munkavállalásra.
Rurál praktikum
Környezetismeret és túlélési technikák. Elsősorban kulturális jelentősége van — a "napra, mely soha nem jő el" való felkészülésként szolgál. Emellett az érettségi túra teljesítéséhez szükséges tudást is biztosítja.
Az általános oktatás kötelező, krediteket ér, és a végén egy saját vagonlakásra váltható be. Tanárokat, orvosokat és mérnököket a felsőokatatásban képeznek.
Érettségi túra
Az érettségi vizsga után a fiatalok egy teljes évig utaznak városról városra, kis csoportokban, többnyire gyalog. Útjuk során megismerkednek más vasvárosok kultúrájával, újratöltik készleteiket, és felfedezik a helyi nevezetességeket. Közben pihennek, feltöltődnek – és gyakran szerelembe esnek.
Képességfa
A sikeresen letett vizsgákat tetoválások örökítik meg. Az öt diszciplína mindegyikének megvan a maga kijelölt helye a testen, és az egymásra épülő tudás egy összefüggő mintázat folytatásaként jelenik meg.
A testen látható jelek nemcsak a tudást tükrözik: külön tetoválás jelzi az oltásokat, az eltelt életéveket, sőt, a születési zodiákust is.
Nyelv
A Zsargon egy axiomatikus, mesterséges nyelv, amely az Euszocialista Vasvárosok közös és hivatalos nyelve. Ezzel szemben a Szleng lokális jelenség: természetes nyelv, amelyet a helyi közösségek alakítanak ki és fejlesztenek a saját szájízük szerint.
A Zsargon szavai két alaphalmazból vezethetők le: természettudományos és matematikai alapfogalmakból, valamint az emberi természet alaptörvényeiben (a humanika törvényeiben) megfogalmazott primitívekből. Ezek az alapszavak, axiómák. Az összetett fogalmak a szótári definíciójuk szavainak kezdőbetűinek összeolvasása szerinti szóképzéssel állnak elő. A levezetett szavakból újabb fogalmak definiálhatók, és eme definíciók kezdőbetűinek összeolvasásával újabb szavak alkothatók, és így tovább. Minden szó magánhangzóval kezdődik, az összevonáskor bekerülő mássalhangzók egyértelműsítik a levezetést.
A Zsargon jelnyelvi változatban is létezik.
Hangjai a lehető legpraktikusabbak, könnyen ejthető, könnyen megkülönböztethető. Nincs hosszú/rövid változat.
A nyomtatott írás nem hasonlít a kézzel írottra. Előbbiben az olvasás, utóbbiban az írás a prioritás.
Az írás szimbólumok a lehető legegyszerűbbek és kezdő, illetve végpontjaik egy vonalba esnek a folyóírás megkönnyítésére. 36db karakter ebből 10 szám.
A kézírás szimbólumai:
Punktuált Innováció
Mivel a társadalmi rendszer alapvetően merev, szükség van egy strukturált módra, amely lehetővé teszi a változást és fejlődést. Ez a szerep jut az úgynevezett "54 éves tervnek", amelynek keretében minden város ötvennégy évente (3 generáció) teljes újratervezésen és újjáépítésen megy keresztül.
A ciklus során a városok két részre oszlanak:
Újváros – itt élnek az emberek
Óváros – az előző ciklus során használt városrész, amelyet eközben felújítanak, átépítenek.
A két városrész folyamatosan váltja egymást: amikor az óváros teljesen megújult, a lakosság átköltözik oda, és az addig újként használt rész válik a következő ciklus óvárosává.
Az újváros szolgál a változások tesztelésére és bevezetésére. Itt kerülnek alkalmazásba az addig fejlesztett új technológiák, eszközök, termékek és módszerek – a korábbi öt évtized innovációs eredményei.
Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy a társadalom megőrizze stabilitását, miközben ciklikusan mégis képes alkalmazkodni és fejlődni.
Eugenika
A társadalom kiemelt fontosságot tulajdonít az egészséges és nagy képességpotenciállal rendelkező egyedek szaporításának. A gyermekek nem természetes úton fogannak: kiválasztanak jó egészségű, kiváló genetikai profilú donorokat – úgynevezett primarchákat –, majd a belőlük in vitro klónozott embriót hoznak létre, és beültetik az anya méhébe.
A szülők dönthetik el, hogy a gyermek melyik zodiákus típust képviselje. A zodiákus itt nem asztrológiai, hanem biogenetikai kategória: azt jelzi, melyik kiválasztott primarcha klónját ültetik be.
A fejlődő magzatra azonban nemcsak az alapzodiákus van hatással, hanem az anya saját zodiákusa is. Ezt az epigenetikai lenyomatot nevezik aszcendensnek (vagy felmenő hatásnak).
A rendszer 12 fő zodiákustípust alkalmaz, de ezek nem biztosítanak elegendő genetikai diverzitást. Ezért minden típushoz több alváltozat is tartozik (pl. A, B, C vagy α, β, δ), amelyek finomabb genetikai különbségeket takarnak. A zodiákusok orvosi szempontból is jelentősek: az azonos típusba tartozó egyének hasonlóan reagálnak a betegségekre, kezelésekre és gyógyszerekre, így az orvosi tapasztalat hatékonyan felhalmozható és újrahasznosítható.
A nők petéit gyermekkorban eltávolítják, így csak tervezett, ellenőrzött terhesség valósulhat meg. A természetes fogantatás lehetősége kizárt.
A havi ciklusra sincs többé szükség: a menstruációt gyógyszeresen leállítják. A rendszer hatékonyságát és az egyéni komfortot növelendő, a test biológiai működését teljes egészében a reprodukciós program szabályozza.
Staccato generáció váltás
A mesterséges reprodukciós rendszer miatt a gyermekvállalás szabályozható, kizárólag hatéves ciklusokban engedélyezett. A születések ritmusa szigorúan szabályozott: a 3. év a férfi, a 6. év a női gyermekvállalási év. Ez biztosítja, hogy a párokban a férfiak mindig három évvel idősebbek legyenek a nőknél, ami a rendszer szerint optimális párkapcsolati dinamika.
Ez a struktúra fölöslegessé teszi a külön évfolyamokat az oktatásban: mindenki egyszerre kezdi, egyszerre lép tovább. Ránézésre megállapítható, ki melyik generációhoz tartozik, ami átlátható társadalmi rendet eredményez.
A szinkronizált születések révén minden generáció tagjai együtt nőnek fel, jól ismerik egymást, és erősebb közösségi kohéziót alakítanak ki. A generáció így nem csupán statisztikai kategória, hanem valós társadalmi egység – közös emlékekkel, tapasztalatokkal, és kollektív identitással.
Tervezett életidő
A városlakók élettartama alapértelmezés szerint 72 év, amely a rendszer által meghatározott négy darab 18 éves ciklusból áll. Az utolsó ciklus végén – hacsak nem kérvényezték és nem kapták meg az életidő-hosszabbítást – eutanáziában részesülnek. A meghosszabbítás feltétele a társadalmi hasznosság igazolása.
Minden állampolgár csuklóján található egy kör alakú tetoválás, amely az életidejének állapotát jelzi. A kör szakaszokra van osztva, minden év újabb rovátkát vagy gyűrűt ad hozzá. A frissítést évente végzik el – ünnepélyes vagy adminisztratív keretek közt, várostípustól függően.
A tetoválás funkciója kettős:
Egyrészt vizuális jelzés a generációs hovatartozásról és életciklusról,
Másrészt emlékeztető az idő múlásáról és az egyén kötelességeiről.
A kör utolsó szegmense piros színnel vagy speciális mintázattal különbözik, ezzel jelezve, hogy az illető a végső életciklusba lépett. A hosszabbítást kérvényezők körében új kör kezdődik – más színnel, más formával –, de ezek ritkák, és társadalmilag kiemelt státuszt jeleznek.
Filozófia
A férfiak életét áthatja az örökös felkészülés filozófiája – a készülés "a napra, mely soha nem jő el". Ez a nap a próbatétel napja, amikor minden elsajátított képesség, minden edzés, minden lecke hasznosulna. Azonban éppen az állandó éberség és készenlét az, ami miatt ez a nap sosem érkezik el. A felkészülés nem cél, hanem életforma.
Ünnepek
Az év ritmusát négy napünnep határozza meg:
Tavaszi és őszi napéjegyenlőség
Nyári és téli napforduló
Ezek a természet ciklikusságához való viszonyunkat fejezik ki, rituális és közösségi gyakorlatokon keresztül.
Brigádmunkák
A kötelező katonai szolgálat helyét a brigádmunkák rendszere vette át. Ezek kizárólag fiatal, jó fizikumú egyének számára kijelölt feladatok:
Építkezés
Infrastruktúra-karbantartás
Katasztrófavédelem
Rendfenntartás (rendőr)
Határvidéki szolgálat (határőr)
A brigádmunka egyszerre fizikai próba, közösségépítő élmény és társadalmi kötelezettség.
Szerszámok
A punktuált innováció eredményeként minden eszköz és szerkezet egy szabványos alkatrészkészletből épül fel. Ez lehetővé teszi, hogy a legtöbb javítás, karbantartás egyetlen, multifunkcionális szerszámmal (multi-tool) elvégezhető legyen.
Ez a szerszám, és a kommunikátor az a két tárgy, amelyet leggyakrabban a polgárok mindenhová magukkal visznek. A háztartási gépek, ipari berendezések és járművek modulárisak, cserélhető egységekből épülnek fel – mint egy mechanikus Lego készlet.
Szemét
A teljes termelési és fogyasztási lánc tervezett, zárt rendszerű. Az újrahasznosítás közel 100%-os hatékonyságú, mivel a gyártás eleve az újrahasznosítást veszi alapul.
Ruhák
Az öltözetek egységes szabvány alapján készülnek: praktikusak. Az egyéni identitás kifejezése ezeknek a személyre szabásában rejlik – a lakók saját maguk módosítják, díszítik, alakítják át ruháikat a stílusuk és státuszuk szerint.
Kommunikátor
Mindenkinek jár egy szabványos mobil eszköz, a kommunikátor. Ez tartalmazza a személyazonosításhoz szükséges adatokat, például az egyén zodiákusát, képességeit, jogosultságait és életidejét.
Ezen kívül hozzáférést biztosít az aggregált intelligenciához – a városi tudásrendszerhez.
A kommunikátor és a multi-tool az a két tárgy, amit mindenkinek mindenhová magával visz.
Az Őrzők
Az Őrzők egy szerzetesrendhez hasonló közösség, akik a civilizáció tudásának megőrzésére esküdtek fel. Elvonultan élnek monostoraikban, ahol tanulnak, rendszereznek és gyakorolnak – felkészülve arra, hogy egy esetleges összeomlás után képesek legyenek a tudományos ismeretek teljes visszaállítására.
Mindennapjaikat tanulás és testi edzés tölti ki – életvitelük a shaolin papok mintájára szervezett. Ritkán jelennek meg a városokban, de időnként előadásokat vagy képzéseket tartanak olyan területekről, amelyek feledésbe merültek, de újra szükségessé váltak.
Az Őrzők nemcsak a tudományt, hanem a művészeteket is őrzik: képeket festenek újra, verseket és regényeket tanulnak meg kívülről.
Fontos céljuk, hogy az újjáépítés a nulláról is lehetséges legyen – így nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is ismerik a primitív eszközök elkészítését, és képesek ezekből a modern technológia fokozatos újjáteremtésére.